Minden alkalommal csodálattal figyelem, azokat a séfeket, szakácsokat, és gasztronómiát kedvelő embereket, akik művészi alkotásokat varázsolnak zöldségekből, gasztronómiai alapanyagokból, és az elkészített, tálalt ételeikből. Mielőtt erre is rátérnénk, jöjjön a bevezető:
Hosszú ideje tagja vagyok egy baráti társaságnak. A Tepertő Keverők csapatának. Megalakulásunk óta, egyszer nem tudtam részt venni a minden évben megrendezendő böllérversenyen, de akkor orvosi igazolásom volt. Kóstolót akkor is kaptam. Idén fordult elő másodszor, hogy nem versenyeztem. Új volt a helyszín, az időpont. Lényegesebben korábbra hozták, és az április helyett, februárban tartották. Az időpont, ezúttal nem volt alkalmas a csapat nagy részének, így versenyszerűen nem indultunk. Címvédőként, pedig ott lett volna a helyünk. Tavaly, ugyanis megosztva, első helyen végeztünk. Ettől függetlenül, a család, és saját magam érintettsége folytán figyelemmel kísértem a fesztivált, és rengeteg fotót készítettünk feleségemmel. Volt, ahol rögtön kétfélét is, mert mindketten, külön fényképezővel portyáztunk.
Idén február 9-10.-én került megrendezésre a XIII. Gyulai Böllér, és Pálinka Napok. Új helyszínen. Tavaly a Pálinkafesztivállal egy időben, áprilisban, a várkertben tartották. A különválasztás okait nem illő keresnem, ezért nincs is jogom hozzá. Eddig, csupa ismerősökkel találkoztunk, most rengeteg új arcot is láttam.
Mint eddig, idén is tartalmas programot állítottak össze a szervezők. Most is a Gyulai Hagyományőrző Hentesek Egyesülete vállalta magára a rendezést. Nem csak a böllérkedésről, és a pálinkáról volt szó. Tematikus kirakodó vásárral is találkozhattak a látogatók, akiket viszont az időjárás, nem fogadott kegyeibe. Volt hó, eső, hideg idő. Mint egy disznótorkor egyébként szokás. Az árusok, és a rendezvények egy része a csarnokban volt. Ők nem voltak kitéve az időjárás viszontagságainak.
Mivel praktikus okokból, több részre voltam kénytelen bontani blogbejegyzésemet, újabb epizód következik. Az ok az volt, hogy rengeteg képet készítettünk, és nem volt szívem bármit kihagyni.
A rendezvénycsarnokba belépve, előkelő helyen volt a chef, és néhány tanítványa. Faragtak. Tököt, céklát, szalonnát, retket, és mindent, amiből faragni lehetett. Alkottak. Virágokat, szobrokat, művészi gasztromán alkotásokat. Mint megtudtam, a békéscsabai székhelyű Zwack József Kereskedelmi, és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanára, és tanulói alkottak. Bevonva a közönséget is. A gasztronómia ezen ága, nagyon közel áll hozzám. Mindig szerettem szépet csinálni. Mikor egészségem engedte, én is fúrtam, faragtam. Az ételeket is. Most azokkal a képességekkel gazdálkodom, amiket a sors meghagyott. Nehéz, félig béna kézzel zöldségeket hajtogatni, répát faragni. Nem irigykedek! Egyszerűen, csodálattal nézem, a művészi alkotásokat. Nem csigázlak benneteket tovább! Nézzétek a képeket!
Még nincs vége!
Annyi beszámolni valóm maradt, hogy folytatnom kell!
Hosszú ideje tagja vagyok egy baráti társaságnak. A Tepertő Keverők csapatának. Megalakulásunk óta, egyszer nem tudtam részt venni a minden évben megrendezendő böllérversenyen, de akkor orvosi igazolásom volt. Kóstolót akkor is kaptam. Idén fordult elő másodszor, hogy nem versenyeztem. Új volt a helyszín, az időpont. Lényegesebben korábbra hozták, és az április helyett, februárban tartották. Az időpont, ezúttal nem volt alkalmas a csapat nagy részének, így versenyszerűen nem indultunk. Címvédőként, pedig ott lett volna a helyünk. Tavaly, ugyanis megosztva, első helyen végeztünk. Ettől függetlenül, a család, és saját magam érintettsége folytán figyelemmel kísértem a fesztivált, és rengeteg fotót készítettünk feleségemmel. Volt, ahol rögtön kétfélét is, mert mindketten, külön fényképezővel portyáztunk.
Idén február 9-10.-én került megrendezésre a XIII. Gyulai Böllér, és Pálinka Napok. Új helyszínen. Tavaly a Pálinkafesztivállal egy időben, áprilisban, a várkertben tartották. A különválasztás okait nem illő keresnem, ezért nincs is jogom hozzá. Eddig, csupa ismerősökkel találkoztunk, most rengeteg új arcot is láttam.
Mint eddig, idén is tartalmas programot állítottak össze a szervezők. Most is a Gyulai Hagyományőrző Hentesek Egyesülete vállalta magára a rendezést. Nem csak a böllérkedésről, és a pálinkáról volt szó. Tematikus kirakodó vásárral is találkozhattak a látogatók, akiket viszont az időjárás, nem fogadott kegyeibe. Volt hó, eső, hideg idő. Mint egy disznótorkor egyébként szokás. Az árusok, és a rendezvények egy része a csarnokban volt. Ők nem voltak kitéve az időjárás viszontagságainak.
Mivel praktikus okokból, több részre voltam kénytelen bontani blogbejegyzésemet, újabb epizód következik. Az ok az volt, hogy rengeteg képet készítettünk, és nem volt szívem bármit kihagyni.
A rendezvénycsarnokba belépve, előkelő helyen volt a chef, és néhány tanítványa. Faragtak. Tököt, céklát, szalonnát, retket, és mindent, amiből faragni lehetett. Alkottak. Virágokat, szobrokat, művészi gasztromán alkotásokat. Mint megtudtam, a békéscsabai székhelyű Zwack József Kereskedelmi, és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanára, és tanulói alkottak. Bevonva a közönséget is. A gasztronómia ezen ága, nagyon közel áll hozzám. Mindig szerettem szépet csinálni. Mikor egészségem engedte, én is fúrtam, faragtam. Az ételeket is. Most azokkal a képességekkel gazdálkodom, amiket a sors meghagyott. Nehéz, félig béna kézzel zöldségeket hajtogatni, répát faragni. Nem irigykedek! Egyszerűen, csodálattal nézem, a művészi alkotásokat. Nem csigázlak benneteket tovább! Nézzétek a képeket!
 |
A felirat, nem igényel magyarázatot. |
 |
Kész, és félig kész alkotások. |
 |
A közönség is kipróbálhatta. |
 |
Master & sergeant. |
 |
A szalonnából is rózsák nőnek. |
 |
Retekből, céklából is csodák készülhetnek. |
 |
Konzultáció. |
 |
Munka, és mű. |
 |
Változatok, egy témára. |
 |
Mindig lehet finomítani rajta. |
 |
Apró dolgokkal kezdjük! |
 |
Teljes az összhang. |
Még nincs vége!
Annyi beszámolni valóm maradt, hogy folytatnom kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése