Pálinka, és bor. A disznóvágás szerves hozzátartozói. XIII. Gyulai Böllér, és Pálinka Napok.

Illett volna már korábban ezzel a témával foglalkoznom. Nem csak azért, mert a disznó vágás, és a pálinka egységet alkotnak, hanem azért is, mert a Fesztivál, nevében is szerepel a Pálinka Napok. Mint azt a szervező Dinya Imrétől megtudtam, ettől az évtől, együtt rendezik a fesztivált a gyulai pálinka manufaktúrával. A Gyulai Pálinkáról itt olvashatsz.
Most következzen a rövid bevezető, amit minden oldalhoz csatolok, a könnyebb megértés miatt. 
Hosszú ideje tagja vagyok egy baráti társaságnak. A Tepertő Keverők csapatának. Megalakulásunk óta, egyszer nem tudtam részt venni a minden évben megrendezendő böllérversenyen, de akkor orvosi igazolásom volt. Kóstolót akkor is kaptam. Idén fordult elő másodszor, hogy nem versenyeztem. Új volt a helyszín, az időpont. Lényegesebben korábbra hozták, és az április helyett, februárban tartották. Az időpont, ezúttal nem volt alkalmas a csapat nagy részének, így versenyszerűen nem indultunk. Cím védőként, pedig ott lett volna a helyünk. Tavaly, ugyanis megosztva, első helyen végeztünk. Ettől függetlenül, a család, és saját magam érintettsége folytán figyelemmel kísértem a fesztivált, és rengeteg fotót készítettünk feleségemmel. Volt, ahol rögtön kétfélét is, mert mindketten, külön fényképezővel portyáztunk.
Idén február 9-10.-én került megrendezésre a XIII. Gyulai Böllér, és Pálinka Napok. Új helyszínen. Tavaly a Pálinka fesztivállal egy időben, áprilisban, a várkertben tartották. A különválasztás okait nem illő keresnem, ezért nincs is jogom hozzá. Eddig, csupa ismerősökkel találkoztunk, most rengeteg új arcot is láttam.
Mint eddig, idén is tartalmas programot állítottak össze a szervezők. Most is a Gyulai Hagyományőrző Hentesek Egyesülete vállalta magára a rendezést. Nem csak a böllérkedésről, és a pálinkáról volt szó. Tematikus kirakodó vásárral is találkozhattak a látogatók, akiket viszont az időjárás, nem fogadott kegyeibe. Volt hó, eső, hideg idő. Mint egy disznó torkor egyébként szokás. Az árusok, és a rendezvények egy része a csarnokban volt. Ők nem voltak kitéve az időjárás viszontagságainak.
Mivel praktikus okokból, több részre voltam kénytelen bontani blogbejegyzésemet, újabb epizód következik. Az ok az volt, hogy rengeteg képet készítettünk, és nem volt szívem bármit kihagyni.
 A most következő részben, nem a szemnek nyújtott élményről lesz szó. Egészen másféle élvezetekkel ismerkedhetünk meg. A gyümölcsből főzött, érlelt, erjesztett italok élvezetével. A fesztiválon, összes termékével jelen volt, a Gyulai Pálinka manufaktúra. Széles, színes választék. Feljebb, már adtam lehetőséget arra, hogy megtekintsétek a Manufaktúra honlapját, így aki kíváncsi, közelebbről is megismerkedhet velük. Általánosságban viszont mégis illik írnom a pálinkáról.
A most következőket, a Wikipédiából másoltam ki:

"A pálinka az erjesztett gyümölcsök lepárlásával készülő gyümölcspárlatok egy hagyományos, magyar fajtája, kivéve a legtöbbször szintén a pálinkák közé sorolt törkölypálinkát, mely törkölypárlat. A pálinka, törkölypálinka, és bizonyos helyi változataik európai unióseredetvédettséget élveznek: a „pálinka” elnevezést csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja. A Romániában főzött hasonló gyümölcspárlatok Pălincă néven hozhatók forgalomba.^[1]

Leggyakoribb alapanyaga a szilva, a körte, az alma, a kajszibarack, a cseresznye, a szőlőtörköly és az eper, de bármilyen Magyarországon termett gyümölcsből (az osztrák tartományokban csak helyi kajszibarackból^[1]) készülhet.

A 2008. évi LXXIII. törvény (Pálinkatörvény) rendelkezik a pálinka elkészítéséről^[2]. Ez alapján csak azok a termékek nevezhetők pálinkának, illetve törkölypálinkának, melyek

• Magyarországon termett gyümölcsből, illetve szőlőtörkölyből készülnek

• 100%-os gyümölcstartalmúak, azaz sem egyéb alkoholt, sem pedig színező-, ízesítő- vagy édesítőanyagot nem tartalmaznak.

• minimum 37,5%-os alkoholfokkal rendelkeznek" 

A férfiemberek szerint, amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is. Találó megállapítás. Nekem is rengeteg ismerősöm van, aki saját pálesszel dicsekedhet. Van aki jobban, van aki kevésbé. Ez a minőségtől függ. Nem lehet gyakorlat nélkül nekikezdeni, még a cefre elkészítésének sem. A főzés is nagy szakértelmet igényel. Az eredmény, viszont kárpótol mindenkit. Ha megfelelő az eredmény! A kiállított termékeket, nem állt módomban végigkóstolni. A disznóvágás hangulatához viszont elengedhetetlen, a jó fogópálinka, ami a legerősebb fajta. Leginkább 60 fokos. A szakmai leírásból kitűnik, hogy csak a minőségi gyümölcspárlatok viselhetik a "pálinka" megnevezést. Az a három féle pálinka, amit megkóstoltam, megérdemli a minőség címet. Nem olcsó mulatság! A legolcsóbb fajtából is 400Ft. volt egy 2 centes egységnyi ital. Nem arra lett szánva, hogy tévútra vigyen bennünket. Inkább arra,hogy az ünnepet hangulatosabbá tegye. A jóból, pedig kevés is elég, de megárthat a sok!
A fesztiválon részt vett még Tokaj-tállyai boraival, Rózsa Istvánné családi borászata is. Itt többször megfordultam, barátaimmal együtt. Igen finom borokat kínáltak, elfogadható áron. A száraz, furmintból többször "vettem mintát" Minden esetben kitűnő minőségű nedűt ittam!
Most következzenek a képek:

Nagy a választék. Végigkóstolni lehetetlen!

Különböző ízű gyümölcspárlatok.

Báró Harruckern honosította meg Gyulán a pálinkafőzést.

A Mélyvíz, a 60 fokost jelzi.

Látványnak sem utolsó.

A jobb sarokban feltűnik egy lekvár is.

Egységes kép. Kitűnő design.

Finom volt a fekete cseresznye.

Családi pincészet, baráti hangulat.

Finom borok, barátságos árakon.

 

Most, hogy felkerültek a képek, eszembe jutott, és Párom megerősített benne, hogy nem láttunk kifejezetten sörös standot. Így is van rendjén. A böllérkedés mellé, a finom pálinka, és a jó bor illik. Szerintem!