2013. május 20., hétfő

III. Gyulavári Kastélynapok, magam, és csapatom szemével...

Megszokottá vált, hogy egy idő óta, minden fontosabb, vagy általam fontosnak vélt eseményről tudósítok. Csak úgy kedvtelésből. Nem vagyok fogadott bértollnok, de szubjektív leírásaimmal, emléket kívánok állítani, ezeknek a számomra, és mások számára is fontos történéseknek. A gondot, egyedül az jelentette, melyik oldalamra tegyem fel az esemény leírását. Kis hezitálás után döntöttem, a "lokálpatrióta" oldalam mellett.



A III. Gyulavári Kastélynapok programja.

Azok kedvéért, akik a távolban olvassák írásom, el kell mondanom, hogy Gyulavári, Gyulával közös közigazgatási egységet alkot, 1977 óta. A Gyulavári Kastély rövid történetét, megtekinthetitek: itt.
A Kastélynapok gazdag programjából, elsősorban a gasztronómiai kihívással, a vadfőző versennyel kívánok foglalkozni. Gondolom, megértitek, hogy ez a program áll, legközelebb a szívemhez.




15 kiló dámvad volt az alapanyag.
Verseny a javából. Idén is nagyon sok csapat nevezett. Pontosan 34. A szerény, 6000 Ft.-os nevezési díj fejében, a szervezők, 5 kiló vadhúst bocsájtottak, a csapatok részére. Természetesen, kihasználva a lehetőséget, idén 15 kiló dámvadból főztünk, a baráti társaságnak. Ilyenkor kitelepülünk, sörcsapolóval, fröccsgyárral, és mindennel, ami a szórakozásunkat biztosítja.
Nem a versenyben való győzelem a fő cél, hanem a jókedv, a hangulat, és a baráti társaság, szoros kötelékének ápolása. Emellett, természetesen igyekszünk finomat főzni, mert a kulináris élvezetek is dominánsak a csapatban. De ha már ott vagyunk, be is nevezzük ételünket a versenybe. Nem szabadkozom. Ezért mentünk oda.
Csapatunk, minden tagja jól főz. Minden versenyen, ahol elindulunk, eredményesen szereplünk.

4 rétegben került a bográcsba a hús.
Társaságunk, a "Tepertő keverők" nevet viseli. A névből kiderül, hogy elsőként, böllérversenyen szerepeltünk ezen a néven. A csapat neve megmaradt, de sok főzőversenyen szerepeltünk azóta.

Idén, én voltam a chef. Az oka főleg az volt, hogy felkértek öt étel elkészítésére, amit egy általam összeállított, 13 ételt tartalmazó listából választottak ki. Augusztusban, meg fog jelenni egy gasztronómiai magazinban, így egyenlőre csak nagy vonalakban számolok be az általam készített pörköltről. Köt az adott szó! 
Mivel a magazin azóta megjelent, a pontos receptet is megtaláljátok: ITT
Ekkora mennyiségű hús (15 kiló dámvad) elkészítése, előkészületeket igényel. A hagyma feldolgozását, évek óta mindig én vállalom magamra. Úgy alakult, hogy valami különös ok miatt, nem könnyezem meg a hagymapucolást. Emellett a tisztítás, aprítás, jót tesz a gyógytornára, mozgásra éhes kezemnek is.

Ez a záróréteg, már befűszerezve.
A 15 kiló húshoz, 4 kiló hagymát aprítottam össze. Nem nagyon apróra, mert a vadhús, hosszabb ideig fő mint pl. a csirke, és ha nincs nagyon felaprítva, akkor is szétfő, mire kell. Egy titkot még elárulhatok. Különleges, rétegelt eljárással készült a pöri. Ez azt jelenti, hogy a hús, a hagyma, és a fűszerek, több rétegben kerülnek a bográcsba, és a rétegek elzárják a kipárolgást. Így nagyon kevés folyadék hozzáadásával főzhető meg a pörkölt. Bográcsunk, egyféle kuktaként működik a rétegezés miatt. Volt olyan birkapörkölt, amibe egyáltalán nem kellett pótolnom a folyadékot, hanem saját levében főtt meg ételem. Ebben az esetben is, mindössze 1 liternyi vizet kellett hozzátöltenem. 


Néhány különleges eljárást, azonban még megoszthatok, az általunk alkalmazott pörkölt főzéssel kapcsolatban. A paprikát, nem szoktuk hozzáadni az ételhez, csak a legvégén! Ezzel megóvjuk a pörit a leégéstől, mert a bogrács aljára kerülő paprika, az egyik legnagyobb veszélyforrás! Ha csontosabb húsból főzünk, gondosan válogassuk szét! A bogrács aljára a legcsontosabb darabokat téve, szintén kizárhatunk egy rizikót. A legkönnyebben, a bőrös húsdarabok tapadnak a bogrács aljára, oldalára, de ezt állandó forgatással meg tudjuk előzni. Jelen esetben, színhúst kaptunk, így nem merült fel ez a probléma. És még egy tanács: ha a fakanállal a lét felkavarjuk, és magasabbról, vékony sugárban csurgatjuk a kóstoló kanálra, nem kell fújni. Ezt a trükköt, évezredek óta alkalmazzák a Távol-keleten, a tea kiöntésénél. Mire a csészébe ér a tea, fogyasztható hőmérsékletű lesz.
Ha az ember, egy vadfőző versenyen főz, titkon reménykedik valamilyen elismerésben. Ételünk, a "Legízletesebb étel" díjat kapta. Ennél nagyobb elismerést nem kaphattunk volna! Az elismerés jól esett, de nem csak ez volt a cél. Megint eltöltöttünk, egy kitűnő napot, jó hangulatban, barátok között, jót beszélgetve, adva az élvezeteknek. Szerencsére, szép időnk is volt rá. Írásom, elsősorban, saját barátaimról, csapatomról szól. Azt, hogy nagyon jó hangulatú napot töltöttünk a Gyulavári Kastélynapokon, képeim bizonyítják.
A rengeteg fotót albumba rendeztem, így aki kíváncsi ide kattintva, megnézheti a képeket.



Úgy tűnik a sorszám nyerő lett. Ételünk, a "legízletesebb étel" díjat kapta. Köszönjük!









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése